Az autizmus spektrum zavar

Az autizmus spektrum zavar (ASD) megnevezés az autizmushoz kötődő, több korábbi diagnózis egységes, új neve. Az autizmus spektrum zavar kifejezésben a spektrum szó azt jelenti, hogy egy sokszínű, többféle megjelenési formával rendelkező állapotról van szó.

A tudomány jelen állása szerint genetikai meghatározottságú állapot, amely már a fogantatás pillanatától kezdve meghatározza az agy fejlődését. Több agyi terület is érintett az állapot létrejöttében (kisagy, elülső homloklebeny és a temporális lebeny mediális területe), melyek felelősek a megismerő folyamatok normálistól eltérő fejlődéséért.  

Történeti áttekintés

Az autizmus sokáig nem számított külön betegségnek, inkább a skizofrénia gyermekkori formájának tekintették. Önálló kórképként először 1943-ban Kanner írta le. Megfigyelése szerint ezek a gyermekek veleszületetten képtelenek más emberekkel megfelelő kapcsolatot kiépíteni, beszédük sokszor echoláliából áll (megismétli a hallott mondatot, vagy annak egy részét), a személyes névmásokat felcserélik, konkrétumokban beszélnek és gondolkodnak. Viselkedésükben számos repetitív, sztereotip elem figyelhető meg, főleg az élettelen környezettel manipulálnak és rosszul tűrik a változásokat.

1944-ben Asperger új betegségcsoportot határolt el, mely némileg hasonlít a Kanner-féle autizmusra, de enyhébb formában vannak jelen a tünetek.  

Az autizmus spektrum zavar tünetei

Az autizmus spektrum zavart a viselkedési jellemzők alapján tudjuk diagnosztizálni, tehát a diagnosztika során az egyén fejlődését és viselkedését igyekszünk minél jobban megismerni és feltárni. A zavar alapvetően három területet érint a legsúlyosabban, melyeket autisztikus triásznak is szoktak nevezni:

– reciprok (kölcsönös) interakciók: csecsemőkorban az emberi arc látványa csak csekély érdeklődést vált ki belőle, szemkontaktust nem tart, vagy azt nem a kommunikáció támogatására használja, nem alakul ki az anyához való specifikus kötődés és szociális érdeklődése csekély marad.

– reciprok (kölcsönös) kommunikáció: jellemző a beszédtanulás késése, a kommunikáció minőségileg eltér a normálistól, a gesztusokat  nem, vagy nem megfelelően használják. A személyes névmásokat felcserélik, gyakran beszélnek önmagukról egyes szám harmadik személyben, megfigyelhető az echolália vagy a sztereotip beszéd, szokatlan a beszéd ritmusa és intonációja (lehet monoton vagy éneklő), értelmetlenül ismételgetnek szövegeket, kontextus nélkül.

-rugalmas viselkedésszervezés: a spontán, képzeletgazdag játék ritka, a tárgyakat nem mindig rendeltetésüknek megfelelően használják, gyakran végeznek kezükkel vagy ujjaikkal sztereotip mozgásokat, előfordulhat szokatlanul erős ragaszkodás bizonyos tárgyakhoz, vagy specifikus érdeklődés egy-egy téma iránt, ragaszkodás a napi rutinhoz, megszokott dolgokhoz, és lehetséges önkárosító magatartás is (harapás, fej ütögetése).

Emellett fontos a szenzoros ingerekre adott túlzott vagy csökkent reakció, ami megnyilvánulhat tárgyak szagolgatásában, érintgetésében, vagy abban, hogy befogja a fülét erős, illetve bizonyos típusú hangokra, de előfordulhat a fájdalommal szembeni közöny is.  

A tüneteknek a korai fejlődési időszakban meg kell jelenniük.

Tünetek életkor szerinti bontásban

Két éves kor előtt fellépő tünetek

• nem, vagy ritkán vesz fel szemkontaktust
• nem figyeli mások arcát
• tekintetével nem követ másokat
• nem vonható be közös figyelmi helyzetbe
• későn kezd gagyogni
• mimikája szegényes
• a gesztusok használatában problémái jelentkeznek
• olykor nem reagál a nevére
• a számára érdekes tárgyakat nem mutatja meg másoknak
• nem osztja meg érdeklődését és örömét másokkal
• ritkán figyelhető meg nála az úgynevezett társas mosoly
• egyes ingerekre szokatlanul erőteljesen reagál
• a hangok, ízek, képi ingerek, vagy egyes anyagok esetén túlzott érzékenységet mutat, vagy éppen az érzékenység hiánya jelenik meg
• repetitív, ismétlődő mozgások, vagy kéztartás jelenhet meg (röpködő mozdulatok végez, különösen, mikor izgatott, vagy örömteli helyzetet él át)
• tárgyakkal is ismétlődő mozdulatokat végez
• mások testét eszközként használja (pl. ha szeretne valamit, akkor a kezünket a tárgyhoz viszik)

4-5 éves kor körül fellépő tünetek

• nem érdeklődik mások iránt, nem vesz rész közös tevékenységekben
• elutasítja a testi kontaktust, nem közeledik más emberekhez
• nem használja, vagy nem jól használja a szemkontaktust
• idegenekhez is kritikátlanul közeledik 
• beszédfejlődése késést mutat, vagy a beszédfejlődés megindul, de hirtelen teljes mértékben abbahagyja a beszédet
• azonnali és késleltetett echolália figyelhető meg nála – megismétel szavakat, mondatokat, párbeszédeket azonnal, esetleg később, akár napok, hetek múlva 
• a személyragok és a személyes névmások felcserélése (saját magáról egyes szám 3. személyben beszél)
• kérdéseket  sztereotip módon ismételget
• neologizmák (saját maga által alkotott szavak),  idioszinkráziás nyelvhasználat (az egyén számára sajátos jelentést kapnak az amúgy közömbös szavak) jelenhet meg
• modoros beszéd, felnőttes nyelvhasználat jellemezheti
• a hangsúly, hanglejtés, ritmus, hangerő eltér a megszokottól
• problémák lehetnek a beszéd megértésében (a szó szerinti értelmezést részesíti előnyben, így a  többértelmű beszédet, iróniát, szarkazmust gyakran nem érti meg)
• a nyelv pragmatikai szintje sérül – azaz az aktuális beszédhelyzethez való alkalmazkodás nehézkes számára
• a játéktevékenység is beszűkül, sztereotip cselekvések jellemzőek inkább
• egy bizonyos érdeklődési körre korlátozódik figyelem
• rendkívül erősen ragaszkodik az állandósághoz
• rituálék jellemzik  – pl. csak ugyanabból a tányérból eszik
• nem igénylik a szociális kapcsolatokat, inkább csak elviselik a gondoskodást, nem kezdeményeznek kapcsolatot, többnyire egyedül játszanak
• gyakran a testi érintést is nehezen viselik, nem igényelnek törődést, odafigyelést, simogatást, beszélgetést
• nagyfokú hangulati labilitás, gyakori dühkitörések

Serdülőkor és felnőttkor

• egyre jobban kompenzál, a tünetek egy része már nem látványos
• szembesül azzal, hogy ő ’más’, mint a társai
• emiatt izolálódhat a környezettől, depresszív érzések jelenhetnek meg
• erősödhetnek a kényszeres tünetek és a járulékos viselkedési problémák
• társulhatnak más pszichés zavarok

 Az autizmus spektrum zavarhoz sorolható állapotok

A tünetek kezdete, súlyossága és az érintett területek száma szerint az alábbi állapotok sorolhatók az autizmus spektrumába:

• Gyermekkorban felismert autizmus: eltérő fejlődés és viselkedés a környezettel való kommunikáció és társas interakciók területén, amely hároméves kor előtt igazolható.
  • Asperger szindróma: szociális kötődések zavara és sztereotip magatartás jellemzi, de általában nincs késés a beszédfejlődésben, és nincs súlyosabb intellektuális képességzavar sem.
  • Atípusos autizmus: nem igazolható konkrét eltérés a három fentebb felsorolt terület egyikében sem, vagy esetleg súlyosabb mentális zavarral jár, vagy nem igazolható a hároméves kor előtti kezdet.

Társuló pszichés betegségek

Az autizmus spektrumzavar gyakran jár együtt más pszichiátriai kórállapotokkal, melyek közül leggyakoribb gyermekkorban a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD), serdülő-és felnőttkorban pedig a szorongás, kényszer és a depresszió.

Terápiás lehetőségek

A szenzoros integrációra épülő terápiák az érzékelés egymásra épülő folyamatait fejlesztik.

• Az állatasszisztált terápiák, a báb, -zene, -játék, vagy művészetterápiák célja az, hogy a gyermek egy védett közegben lehessen, itt tapasztalhassa meg önmagát, képességeit, határait és a különböző terápiás eszközök segítségével bővüljenek ismeretei önmagáról, a világról, fejlődjön önkontrollja, erősödjön önbizalma, hatékonyabbá váljanak társas készségei.  

• A kognitív-viselkedésterápiák célja a mindennapi élet megkönnyítése a viselkedésben elért változásokon keresztül.

 A mozgásterápiák (pl.: Delacato, TSMT) a kis-és nagymozgások fejlesztésével, vesztibuláris ingerléssel segítik elő az idegrendszer érését.