Anya-gyermek kapcsolat a várandósság idején

Az anya-gyermek kapcsolat rendkívüli jelentőséggel bír, ez a kapcsolat pedig már a fogantatással kezdetét veszi. Ezért tartom fontosnak, hogy írjak a méhen belül fejlődő magzatról, a várandós anya és a benne növekvő gyermek alakuló kapcsolatáról és arról, hogyan lehet ezt a kötődést megalapozni, létrejöttét már az igen korai időszakban elősegíteni.   

A szakirodalom és a gyermekekkel végzett több mint 20 éves munkám során összegyűjtött tapasztalataim szerint az anya és gyermeke között fennálló kötődés elsőrendű fontosságú a kisgyermek lelki jólléte, későbbi fejlődése, életben való beválása, gyermek- és felnőttkorban kialakított kapcsolatai, kötődési készsége, szülőként való működése szempontjából. Nem kell, hogy az anya tökéletes legyen, hiszen az úgysem lehetséges. A szakirodalom az ’elég jó anya’ fogalmát használja. Az ’elég jó anya’ képes arra, hogy gyermekét érzelmileg feltöltve, biztonságérzettel, kellő önbizalommal, hittel indítsa útnak. Ha az anya csak ’elég jól’ tette mindazt, amit tennie kellett, elfogadta, szerette gyermekét és kellően rá tudott hangolódni fizikai és lelki szükségleteire, ezzel már megvédte nagyon sok bajtól, pszichés betegségtől és a legjobb alapot adta a veleszületett lehetőségek kibontakoztatásához.  

Az anya-gyermek kapcsolat kialakulása

„A születendő gyermek első környezete az anyaméh. Az édesanya és a magzata között az első pillanattól kezdve kapcsolat van. Nem csupán fizikai, biológiai, hanem lélektani is. Lelki köldökzsinór köti őket össze egymással. Az anya születendő gyermekével kapcsolatos beállítódásai meghatározóak a baba fejlődésére, a születése utáni személyiségére, kapcsolataira, társadalmi beilleszkedésére. Az anyaméhben szerzett tapasztalatok kihatnak az ember testi-lelki fejlődésére, személyiségére, társadalmi kapcsolatai milyenségére.”  (Hidas-Raffai-Vollner: Lelki köldökzsinór, Helikon Kiadó)

Az anyává válás főbb pszichológiai vonatkozásai

A nő életében a gyermekvárás – mindenekelőtt amennyiben az első gyermekről van szó –, normatív krízisként tekinthető. A várandósság 9 hónapja alatt fontos hormonális, fiziológiai változások zajlanak. Megváltozik a testforma és mindez hatással van az anya pszichéjére is.

Az első trimeszter központi témája maga a várandósság: az anyában tudatosul, hogy gyermeket vár, és fejlődésnek indul az anyaság belső mentális képe. Az anya érzéseit befolyásolja a gyermek fogantatásának mikéntje (pl.: tervezték-e, párkapcsolat mely szakaszában fogant a gyermek), az anya saját édesanyjával kapcsolatos érzései, gyermekkori élményei. 

A második trimeszterben fokozódó befelé fordulás figyelhető meg. Az anya már érzékeli a magzat mozgásait, ami segíti az anyát abban, hogy még jobban megélje várandósságát és segíti annak tudatosításában, hogy a magzat tőle különálló lény. A méhen belül fejlődő gyermeknek individuális jegyeket tulajdonít, külső-belső tulajdonságokat társít hozzá. Kapcsolatuk egyre személyesebbé válik, az anya egyre többször merül el fantáziáiban, ami segíti a gyermekre történő ráhangolódást.

A harmadik trimeszterben a szülés kerül fókuszba. A várandóst körbe veszik a szüléstörténetek, melyek a szuggesztióra való fokozott hajlam révén ténylegesen befolyásolhatják a szülés lefolyását.

A gyermek megszületése nem jelenti az anyaság megszületését is. Ha a körülmények kedvezők, a gyermekkel együtt ’megszületnek’, kialakulnak olyan érzések, melyek optimálisan támogatják az anya–gyermek kapcsolat és kötődés kialakulását.

Az apává válás főbb pszichológiai vonatkozásai

Az apává válás jelentős mérföldkő a férfi életében. A legtöbb vizsgálat szerint az apák többsége ambivalens érzelmekkel küzd a gyermekvárás idején. Különböző fokozatú diszkomfort élményeket élnek át a felelősség új minősége, a munka–magánélet egyensúly, valamint az anyagi biztonság előteremtésének fokozódó súlya következtében.

Kevésbé ismert tény, hogy a nőkhöz hasonlóan a férfi testében is zajlanak hormonális változások a várandósság idején és a gyermek megszületését követő interakció során. Emelkedik a prolaktin- és kortizolszint, mely a szülés előtti és utáni időszakban a szülői válaszkészséget, a gondozói magatartást támogatja. A szülést követően a csökkenő a tesztoszteronszint a férfi versengő viselkedését, és az ehhez tartozó szexuális érdeklődést tompítja. Ezek a biológiai változások a férfiakat is felkészítik arra, hogy párjuk mellett maradjanak és utódjaikat az anyához hasonló odaadással gondozzák. Az apává válás során megváltozik a férfi addigi énképe, párkapcsolata háromtagú családdá alakul, és átrendeződnek szociális kapcsolatai.

A gyermek megszületése az apává válás újabb jelentős állomása. Az újszülött hazaérkezése jelenti a férfi számára az apai szerep integrálását, az apai szerep kiteljesedését. Ebben az időszakban az édesanyák döntő szerepet játszanak abban, hogy az apák szoros kapcsolatot tudjanak kialakítani gyermekükkel.

A magzat szerepe a kötődés kialakulásában

A 20. század végén lezajló kutatások bebizonyították, hogy a magzat aktív fél az anyával és az apával való kapcsolat kialakításában.

Mozgás

• A magzat mozgása az egészséges csont-, izom- és ízületfejlődés feltétele.
• Az embrió részéről kezdeményezett spontán testmozgások a 6. terhességi hét elejétől figyelhetők meg.
• A 10. hét körül jelentkeznek a végtagok mozgató és érintő mozgásai, egyidőben a légzőmozgásokkal. Ezt követik a szopó- és nyelőmozgások.
• Utoljára a szemmozgások alakulnak ki, a 16. hét körül.
• Az anya és közeli családtagok számára a magzati spontán mozgások észlelése a 2. trimeszter egyik központi történése és egyben a magzattal való interakciók kezdete. Az, hogy ki mikor érzékeli először a magzat mozgását, sok tényező függvénye (pl.: anya testalkata, érzékenysége a testi történésekkel kapcsolatosan, magzat temperamentuma). A magzatmozgások érzékelése elmélyíti a magzathoz fűződő érzelmi kapcsolatot és segítik a szülők születendő gyermekükre vonatkozó fantáziáit. A magzati mozgások az anyával való interakció nyomán is kiváltódnak. A magzatok a harmadik trimeszter idején interaktív játékokba vonhatók. Például ha az anya megérinti, megsimogatja a hasát, a magzat rúg, élénken mozogni kezd, vagy belülről a hasfalhoz simul, hogy jobban érezze az anya, apa, testvér simogató kezét.  A szűkebb és tágabb környezetből érkező ingerekre, hangos zajokra, beszédre, zenére, énekre, az anyai testhelyzet változtatásra, anyai mozgásra, ringatásra a magzat összerezzenéssel, nagy mozgásokkal, esetleg megdermedéssel reagál.

Percepció (észlelés)

Számos vizsgálat bizonyította, hogy a magzat képes a tanulásra. Az újszülöttek a különböző női hangok közül ki tudják választani saját édesanyjuk hangját, tehát az anya-gyermek kapcsolat az ő részükről is érzékelhető. Valamint az apjuk hangját is preferálják idegen férfiak hangjával szemben.

A bőrérzékelés

Az érzékszervek közül legkorábban a bőrérzékelés (tapintás, nyomás, hő, fájdalom) és ízérzékelés fejlődik ki, majd ezt követi a halló- és látórendszer kialakulása. A magzat például erős nyugtalansággal válaszol az anya testének hőemelkedésére láz esetén. Különböző invazív terhességi vizsgálatok (pl. amniocentézis) során arról számoltak be, hogy a beavatkozás során egyes magzatok mozdulatlanná váltak, miközben szívritmusuk hirtelen felgyorsult.

Ízlelés

Az ízlelőbimbók már a 15. magzati hétre kifejlődnek és a magzatok az utolsó trimeszter során 15-45 ml magzatvizet nyelnek óránként. Keserű ill. édes anyagok magzatvízbe juttatásával a magzatvíz nyelésének csökkenését ill. növekedését figyelték meg.

Szaglás

A gyermek  kitűnően kifejlett szaglórendszerrel jön a világra. A születést követő első hat órában elsősorban a szaglással fedezi fel környezetét és ez az érzékszervi modalitás az anyához való kötődésben is fontos szerepet játszik a szenzitív periódusban történő kapcsolódás során. Néhány napos újszülöttek fejüket a saját anyjuk tejével átitatott párna felé fordították, és előnyben részesítették saját anyuk szagát idegen anyák szagával szemben.

Hallás

Az anyaméhben az anya testéből származó belső zajok, valamint a külvilágból beszűrődő zajok állandó zajszintet jelentenek. A hallórendszer már a 20. terhességi hét végére teljesen kifejlődik, így a magzatok már ekkortól észlelik közvetlen és közvetett környezetük zajait. Az anyaméhben megismert hangok és ritmusok hosszú távon megőrződnek és előnyben részesítjük őket az ismeretlen hangokkal és zajokkal szemben. Egy vizsgálatban például síró újszülötteknek nyugodt anyai szívhangot játszottak le, amire azok megnyugodtak. Ha gyorsítottak a ritmuson nyugtalanokká váltak, ismét sírtak. Azokat a dalokat, altatókat, amiket az anyák és apák magzatuknak énekelnek a várandósság idején, újszülöttjeik felismerik és megnyugtatóan hat rájuk. Az éneklés, a magzathoz történő beszéd, mondókázás az egyik legkiválóbb kommunikációs csatorna anya, apa és magzata között.

Látás

A látás a 7. terhességi hónapban alakul ki. A 16. héttől fogva a magzat érzékeli a fényviszonyok változását, de csak a 28. héttől tartja nyitva a szemét, és mozgatja a tekintetét különböző irányba. Az egészséges újszülött látórendszere éretlen: élesen kb. 20-30 cm-e távolságban lát. Ez a távolság azonban éppen elegendő az anyához, ill. elsődleges gondozóhoz való kapcsolódás kialakítására. A 30 cm-es távolság ugyanis lehetővé teszi a szemkontaktust szoptatáskor, tápláláskor, mely által fontos megalapozója az anya–gyermek kapcsolatnak.

Ez volt az „anya-gyermek kapcsolat” minőségét, kialakulását taglaló cikk első fele. Folytatása következik! 🙂