A borderline személyiségzavar

A borderline személyiségzavar talán a leggyakrabban diagnosztizált személyiségzavar, melyben a felnőtt népesség kb. 2-3 %-a szenved. Nőknél háromszor gyakrabban fordul elő. Bizonyos rétegekben, például a pszichiátriai kezelésben részesülő emberek körében előfordulási gyakorisága elérheti a 10 %-ot is.

Mik a borderline személyiségzavar tünetei általában?

A borderline személyiségzavarral élőkre kiszámíthatatlanság, kaotikusság és változatos tüneti kép jellemző. Viselkedésük manipulatív, szélsőséges, érzelmeik hevesek, hangulatuk és önértékelésük változó, kötődéseik intenzívek, de nem tartósak. Jellemző még rájuk az ürességélmény és a magányosság, melynek oka, hogy nem tudják hosszabb távon megtartani a biztonságot nyújtó kapcsolataikat. Homályos képük van önmagukról, identitásukról, gyakran szenvednek öngyilkossággal, önsértéssel kapcsolatos gondolatoktól, késztetésektől. A borderline személyiségzavarban szenvedők körében kiugróan magas, 5-10 %-ra tehető az öngyilkosok aránya, ami 500-1000-szerese a normál lakosság körében tapasztalhatónak.

Mivel a beteg és a környezete is erősen szenved ezektől a tünetektől, illetve nagyon magas a suicidum (öngyilkosság) és a társuló pszichiátriai betegségek aránya, kezelésük pedig hosszadalmas és nehézkes, ezért nagyon fontos, hogy az ebben a zavarban szenvedők minél hamarabb szakellátásba kerüljenek.      

A személyiségzavarok jellemzői

Első lépésként fontos áttekinteni a személyiségzavarok általános jellemzőit, melyek a következők: 

• – a viselkedés és a belső élmények olyan tartós mintázatával járnak, amelyek jelentősen eltérnek a kulturális elvárásoktól,
• – ezek a minták pervazívak,
• – rugalmatlanok,
• – hosszú távú stabilitást mutatnak,
• – nagymértékben rontják az életminőséget és
• – klinikailag jelentős nehézséget, distresszt okoznak a személy számára,
• – nehezen tudják saját gondolataikat és érzéseiket megfogalmazni, megérteni,
• – nehezen működnek együtt a kezeléssel, amivel gyakran próbára teszik a terápiás kapcsolat teherbírását,
• – többnyire homályos, krónikus és szerteágazó panaszokkal érkeznek.

A borderline személyiségzavar diagnosztikus kritériumait a DSM-5 alapján foglaltam össze, mely a pszichológusok, pszichiáterek diagnosztizáláshoz használt kézikönyve.

Fiatal felnőttkortól kezdve számos különféle helyzetben megnyilvánuló instabil interperszonális kapcsolatok, önkép és affektusok, valamint kifejezett impulzivitás átható mintázata, amit az alábbiak közül öt (vagy több) tünet megléte jelez:

• kétségbeesett erőfeszítés a valós vagy képzelt elhagyatás elkerülésére
• instabil és intenzív interperszonális kapcsolatok mintázata, melyekre az idealizálás és lebecsülés szélsőséges váltakozása jellemző
• identitászavar: kifejezetten és tartósan instabil önkép vagy önérték
• impulzivitás, legalább két potenciálisan önkárosító vagy önveszélyeztető területen (költekezés, szex, alkohollal/droggal való visszaélés, gondtalan autóvezetés, falás)
• ismétlődő öngyilkossági viselkedés/gesztusok/fenyegetés, önsértő viselkedés
• érzelmi instabilitás, a jelentős hangulati reaktivitás következtében (pl.: intenzív lehangoltság, ingerlékenység vagy szorongás, mely rendszerint néhány órán át tart és csak ritkán áll fenn néhány napnál tovább)
• krónikus üresség érzés
• intenzív harag vagy a harag kontrollálásának nehézsége (pl.: gyakori dühkitörések, állandó harag, ismétlődő verekedés)
• átmeneti, stresszhez kapcsolódó paranoid gondolatok vagy súlyos disszociatív tünetek.

Klinikai kép

A borderline személyiségzavarban szenvedők nehezen kezelik érzelmi, indulati életüket, hangulataikat, ezért rendkívül gyakoriak a szélsőséges érzelmi megnyilvánulások. A végletekig képesek szeretni és gyűlölni, sokszor ugyanazt az embert. Az aktuális események fényében hol felértékelik, hol leértékelik a másikat, hozzá való érzelmi viszonyulásuk ennek fényében változik. Ugyanez történik önmagukkal kapcsolatban is. Hol mindenhatónak gondolják magukat, önértékelésük irreálisan magas, míg máskor rossznak, értéktelennek érzik magukat.

Hangulatuk és viselkedésük ugyanilyen szélsőségek között változik. Nem tudják csillapítani szorongásukat, indulataikat, nem tudnak úrrá lenni rossz hangulatukon, negatív érzéseiken. Ezért hol depresszívek, öngyilkosságot fontolgatnak, hol irritábilisak és agresszív viselkedési megnyilvánulásaik vannak, jeleneteket rendeznek, hol felhangoltak, aktívak és felelőtlenül cselekednek.

Sokszor hiányoznak a hosszú távú célok, elképzelések. Önálló életvitelük az egyenetlen életvezetés és a munkához, munkatársakhoz való hozzáállás változása, az ebből adódó egzisztenciális gondok miatt nehézkes.

Gyakran feszegetik az erkölcsi normák határait és nem ritka a törvénnyel való ütközés sem. Ez adódhat a gyakori és felelőtlen partnerváltásból, vagy a szorongás oldásának alkohollal/ droggal való megkísérléséből. Kisebb bűncselekmények, lopás, csalás is előfordulhat, ami a személyiségzavarban szenvedő ember befolyásolhatóságából és a következményekkel nem törődő attitűdjéből fakad.

Önpusztító életmódot élnek, amibe beletartozik az önsértés, öngyilkossági kísérlet, de a felelőtlen szexuális élet, illetve a szerhasználat is.

Rettenetesen félnek az egyedül maradástól és unalomtól. Nem tudnak magukban maradni, mert akkor szembesülnek a bennük lévő ürességgel. Ezért állandó élménykeresés, fokozott ingeréhség jellemzi őket. Bár félnek a magánytól, hosszabb távon nem képesek működtetni kapcsolataikat, egyrészt a bennük lévő változó érzelmi hozzáállás (a partner fel-és leértékelése) miatt, másrészt azért, mert partnereik sem tudnak egy idő után alkalmazkodni sűrűn változó hangulataikhoz, teátrális viselkedésükhöz, indulatos magatartásukhoz.  

A borderline személyiségzavar kialakulásának okai

A borderline személyiségzavar kialakulásának okairól számos elmélet született.

Genetikai tényezők nagy valószínűséggel szerepet játszanak a zavar kialakulásában, mert a borderline személyiségzavarban szenvedők rokonai között nagyobb arányban vannak azok, akik szintén ebben a zavarban, vagy valamely más pszichiátriai zavarban szenvednek.

Koragyermekkori traumák: a borderline személyiségzavarban szenvedők között sokan számolnak be korai fizikai, vagy szexuális abúzusról, a szüleikkel való instabil kapcsolatról, érzelmi és/vagy fizikai elhanyagolásról.

Neurológiai eltérések: a kutatások azt bizonyítják, hogy a borderline személyiségzavarban szenvedő emberek agyának bizonyos területei, különösen az érzelmek szabályozásáért felelős területek eltérhetnek a normál populációtól.  Például az a rész, mely a félelemre reagál, nagyobb aktivitást mutat náluk, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy ők intenzívebben élik meg az érzelmeket és ennek megfelelően hevesebben is reagálnak rá.

Bioszociális elmélet: tudjuk, hogy a fejlődés során abiológiai adottságok és környezeti tényezők kölcsönösen hatnak egymásra. Ha például az egyén fokozottan érzékeny a környezeti hatásokra, ez negatívan befolyásolhatja idegrendszeri fejlődését. Ezt követően, az idegrendszerre gyakorolt negatív hatások visszahatnak a viselkedésre, ami viszont megváltoztatja a környezettel való további interakciók minőségét.

Családi minták, az ún. érvénytelenítő környezet:

Marsha M. Linehan, kutatásaik alapján úgy gondolják, hogy a zavar kialakulásában központi szerepet játszik az úgynevezett érvénytelenítő környezet. Három családtípus van, melyre ez a működésmód jellemző.

1. A kaotikus család: A szülők szenvedélybetegség, anyagi problémák, valamely pszichiátriai zavar, vagy egyéb ok miatt nem tolerálják gyermekeik igényeit, tehát a  gyermek lelki szükségletei automatikusan érvénytelenné válnak.
2. A tökéletes család: Az ilyen családokban a szülők nem fogadják el gyermekeik negatív érzelmeit, a szülőkével ellentétes gondolatait, álláspontját. Ezért a gyermek megtanulja elnyomni ezeket, hiszen úgysem nyilváníthatja ki őket. Az érzések helytelenítése, a az ítélkezéstől való félelem önvádláshoz, negatív önértékeléshez, önbántalmazáshoz vezethet.
3. A tipikus család: Az ilyen fajta család a nyugati kultúrákra tipikusan jellemző érzelemkontrolláló stratégiákat használ, melyek megnehezíthetik vagy akadályozzák a személyes kapcsolatokban hasznos kommunikációs és önkifejező készségek megtanulását.

Terápia

A gyógyszeres kezelés elsődleges célja az életveszélyes vagy pszichotikus állapotok, öngyilkossági veszélyeztetettség megszüntetése. Másodlagos célja, hogy a beteg a tünetek enyhítésével hozzáférhetőbbek legyenek a pszichoterápia számára. Például, ha a borderline személyiségzavarban szenvedő ember éppen súlyos depressziós epizódot él át, akkor energiátlan, reménytelennek érzi a jövőt, öngyilkosságot fontolgat, nem motivált arra, hogy pszichológushoz forduljon. Ha gyógyszerrel sikerül valamelyest oldani rossz hangulatát és már lát reményt a gyógyulásra, könnyebben ’rávehető’ arra is, hogy pszichoterápiát vállaljon. A pszichoterápia és gyógyszer kombinációjával nagyon jó a betegség prognózisa, 4 év után a betegek fele, 6 év után 67%-uk remisszióban van.

A terápia nagyon sok energiát, odafigyelést és türelmet igényel a terapeutától, mert el kell tudnia viselni a borderline személyiség gyakran változó hangulatait, a legszorosabb kontroll mellett is előforduló önsértéseket, öngyilkossági kísérleteket. Tűrnie kell és el kell fogadnia, amikor a beteg őt is leértékeli, megkérdőjelezi hozzáértését, kimaradozik. De ugyanilyen megterhelő az is, amikor a terapeuta válik a beteg számára rendkívül értékessé, ezért a magánélet határait sértve munkaidőn kívül, sokszor keresi, túlzottan ráakaszkodik, minden nap jelentkezik valamilyen panasszal, problémával.