Tanulási stílusok

A tanulási stílusok, vagy az érzékszervi preferencia vizsgálatára O’Brian dolgozott ki egy kérdőívet 1990-ben. Ennek magyar változatát Mónos Katalin készítette el 2004-ben. Ha a kérdőív alapján besoroltuk a gyermeket az érzékszervi preferencia alapján, akkor tanácsokkal segíthetünk neki abban, hogyan tudja szélesíteni, gazdagítani tanulási módszertani repertoárját, illetve hogyan tudja a gyengébben működő érzékszervi modalitásokat erősíteni a hatékonyabb, gyorsabb tanulás érdekében.

Bár a hatékony tanuláshoz minden érzékszervünkre szükség van, mégis megfigyelhető, hogy egyes tanulók gyakrabban támaszkodnak az egyik, míg más tanulók a másik érzékelési területre.

• A vizuális típusúak elsősorban vizuális ingereket igényelnek színes kihúzások, aláhúzások, képek, ábrák formájában,
• az auditív típusúak azt szeretik, ha hallják és maguk is megismétlik hangosan az információt,
• a kinetikus/kinesztetikus típus azt kedveli, ha írja, rajzolja a megtanulandókat, illetve mozgással, tapintással is megtapasztalja azt,
• a kiegyensúlyozott típus mindhárom formát nagyjából azonos arányban használja.

Mindenki többéle modalitást is használ és mindig a feladatok jellege, a megtanulandó anyag határozza meg, melyikre támaszkodunk leginkább. Ahhoz, hogy a tananyagot jól bevéssük és az akár évek múlva is előhívható legyen, érdemes egyszerre több érzékszervi csatornát is felhasználni. Ezen alapul a több érzékszervre ható tanítás is, mely főként a tanulási zavarral küzdő gyermekek esetében bír nagy jelentőséggel.

Tippek a különböző tanulási típusba tartozó tanulók számára:

• A vizuális típus számára jó tipp, ha óra előtt gyorsan átfutja az anyagot. Jegyzetelésnél szellősen ír és jól tagolja az anyagot, ábrákat használ, színes kiemelő filctollat, vagy az információkat vázlatpontokba szedi.
• Az auditív esetében jól jöhet, ha nyugodt zenét hallgat tanulás közben. Felveszi és visszahallgatja az előadások/órák anyagát, hangosan tanul, elmagyarázza társainak a megtanultakat.
• A kinesztetikus típus számára jól jöhet, ha tud mozogni tanulás közben. Például járkál, stresszlabdát nyomogat, tanulókártyákat használ, melyeket többféleképpen rendez el maga előtt az asztalon, a tanulást rövid, kb. 20 perces időintervallumokra osztja és közben feláll mozogni, nyújtózkodni.

Fontos a mozgás!

A gyerekeknek szükségük van a mozgásra ahhoz, hogy egészségesen fejlődjön testük, lelkük, idegrendszerük és ahhoz is, hogy jól érezzék magukat.

A mozgás kapcsolatot teremt a két testfelet beidegző jobb és bal agyfélteke között, illetve a szem-fül-kéz-láb koordinációt is elősegíti.  A testmozgás fokozza az agyban az ún. neurotranszmitterek (kémiai vivőanyagok) termelődését, szerotonint és endorfint szabadít fel, melyek hatására javul a hangulatunk.

Számos olyan kineziológiai gyakorlat, mozgásforma létezik, melyek hatására javul az olvasás, a szövegértés, az írás, a helyesírás, a számolás, testi koordináció, figyelem. A gyakorlatok végzése során javul a kitartás, a feladattartás, a gyerek magabiztosabb, aktívabb és hatékonyabb lesz.

Erre épülnek a különböző mozgásterápiák is, melyek a mozgás fejlesztésén, összehangolásán keresztül érik el például a jobb érzelemszabályozást, a figyelemkoncentráció és kitartás javulását, hozzájárulnak a beszédfejlődés beindulásához, a szorongás vagy éppen az impulzivitás csökkentéséhez (pl.: TSMT, Delacato, Ayres).

Miért épp a mozgás?

Azért fontos a mozgás, illetve a két agyfélteke összehangolt működése, mert mindkét agyfélnek különbözik a működésmódja, feladata, de ahhoz, hogy gondolkodni, beszélni, mozogni vagy tanulni tudjunk, mindkettőre szükség van.

A jobb agyfélteke ösztönösen, intuitíven működik, a kreativitás, az ellazulás, asszociálás az erőssége. A bal agyfélteke pedig az elemző rész, ahol a tudásanyag analizálása, részenként történő átvizsgálása zajlik.   Ahhoz, hogy a jobb és bal agyfélteke összehangolt egységben tudjon működni, a két agyféltekét bonyolult idegpályaköteg kapcsolja össze. Ideális esetben ez a kapcsolat már a gyermekkor elején a – csúszás-mászással egy időben – kifejlődik és biztosítja, hogy agyunk két fele egész életünk során harmonikusan együtt tud dolgozni. Amennyiben ez nem történik meg jól, például kimarad a csecsemőkori mozgásfejlődésből a kúszás vagy mászás fázisa, annak a mozgáskoordináción túl a tanulásban, figyelemben, önszabályozásban is következménye lesz.  

Ha szeretné megtudni,

• gyermeke melyik érzékszervi modalitást használja leginkább a tanulás során,
• mivel lehet ezt erősíteni,
• van-e problémája a feladattudat, feladattartás, figyelem területén,
• mennyire kiegyenlített vagy szórt az intelligenciastruktúrája,
• szükséges-e számára valamilyen mozgásterápia,

személyes konzultáció során válaszolok kérdéseire.

Felhasznált irodalom:
http://www.olandakademia.hu/letoltesek/ajandek-tudasanyag/Mit-tehetunk-tanitvanyaink-sikeressegeert-a-tanulasban.pdf