Szeresd jól gyermekedet!

Mert ha így teszel, megalapozod egészséges személyiségfejlődését, reális énképének és önértékelésének kialakulását, valamint elősegíted a helyes megküzdési technikái kialakítását. A szeretet, amit a gyermeked iránt érzel, hiába feltétlen, ha nem a megfelelő módon kerül kifejezésre.

Egyre több a csalódott, kiábrándult, céltalan serdülő és fiatal, akik nem tudják, mihez kezdjenek életükkel. A legtöbb dolog iránt érdektelenek, motiválatlanok, nem szeretik önmagukat. Kötődési nehézségeik vannak, szorongással küzdenek, és nem tudják, hogyan reagáljanak a mindennapi élet stresszhelyzeteire, kihívásaira.

De mi áll ennek a hátterében?

Szinte mindig megtalálhatóak a családi szocializációs problémák. A teljesség igénye nélkül: csonka család, mozaik család, az elhanyagoló, túlságosan megengedő, rigid, vagy épp túlféltő szülői attitűd. Számtalan kutatás bizonyítja, hogy az anya-gyerek kapcsolatban, a korai kötődésben milyen erő, mennyi protektív faktor rejlik.

Az alábbiakban Bacsárdi Csilla kutatása alapján szeretném összefoglalni a szülői magatartás és a mentális egészség összefüggéseit a kötődés önértékelésre és megküzdési képességre gyakorolt hatásain keresztül:

„Egy embert akkor tekinthetünk mentálisan egészségesnek, ha mentális funkciói jól működnek, emberi kapcsolatai megfelelőek, ha képes a produktivitásra, meg tud küzdeni a nehézségekkel és képes alkalmazkodni a változásokhoz.” (Makara, 2008)

Hogyan lehet a legjobban segíteni a gyermeknek?

Ahhoz, hogy ez létrejöjjön,

• nem jó a túl szigorú nevelési stílus, mely a gyermek igényeit, akaratát és egyéniségét nem veszi figyelembe.
• Nem jó a túlzottan megengedő nevelés sem, mert a gyermeknek szüksége van korlátokra ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, a serdülőnek pedig azért, hogy legyen mi ellen lázadnia.
• Az elhanyagolás traumatizál és mindenféle mentális betegség magját hinti el.
• A túlféltés azt közvetíti a gyermek felé, hogy a világ veszélyes, így a gyermek kezdeményező készsége elsorvad, tele lesz félelemmel és szorongással.
• A helyes szülői magatartás az érzelemmel teli, a gyermek temperamentumához igazodó, de korlátokat állító nevelés, mely biztonságos kötődést hoz létre. A biztonságosan kötődő gyermekek pedig képesek lesznek helyes önértékelést kialakítani, társas kapcsolataik sikeresek lesznek és hatékonyan fognak megküzdeni a kihívásokkal is.  

Bacsárdi Csilla a kutatást négy város, 193 gimnáziumi, szakközépiskolai és szakiskolai tanulóinak bevonásával végezte, a fiúk-lányok aránya, valamint a gimnazista-szakiskolás diákok aránya egyenlő volt. Eredményei igazolták, hogy

• a biztosan kötődők önértékelése magasabb a bizonytalanul kötődőknél,
• a biztosan kötődők a problémás helyzetekkel való megküzdés során inkább alkalmazzák a problémacentrikus reagálást, a feszültséget jobban kontrollálják, kevésbé frusztráltak, düh-kinyilvánításuk kisebb mértékű bizonytalanul kötődő társaikhoz képest,
• a szorongás nagyobb mértékben jellemzi a bizonytalan kötődésűeket,
• a harag és a düh kifejezése jellemzőbb a bizonytalan kötődésűekre, a biztos kötődésűek inkább elfojtják dühüket.

Bacsárdi Csilla kutatása-, mint ahogyan számon más kutatás is- igazolta tehát, hogy megéri szeretni, ’jól’ szeretni gyermekünket, megéri időt és energiát fordítani nevelésükre és az együttes tevékenységekre, megéri figyelni rájuk és támogatni őket, mert ez az alapja annak, hogy egészséges, a problémákra kihívásként tekintő, optimista, párkapcsolataiban sikeres, érdeklődő, másokra figyelő felnőtteket neveljünk.

Felhasznált irodalom:

Makara P. (szerk.) (2008): Mentális egészségfejlesztési stratégia – pozitív egészségfejlesztés és primer prevenció. Országos Egészségfejlesztési Intézet, Budapest

Bacsárdi Csilla: A kötődés, önértékelés, megküzdés összefüggései serdülőkorban, www.kre.hu