Kapcsolattartás válás után

Magyarországon évente kb. 20.000 válás történik.

A család széthullása senkinek sem könnyű, de a gyermekeknek talán a legnehezebb. Egyrészt azért, mert a válást nem ők akarták, nem szólhattak bele aktív félként ebbe a folyamatba, viszont következményeit nekik is viselniük kell. Szenvednek azért is, mert a szülőkkel ellentétben, akiknek érzései megváltoztak, kihunytak, vagy legalábbis amivalensek lettek egymást iránt, ők nem távolodtak el érzelmileg egyik féltől sem. Így az elszakadás számukra bármelyik szülőtől nagyon nehéz, és a kapcsolattartás a másik szülővel is egy nagyon újféle helyzetet jelent.

A nehézséget csak fokozza, hogy a válásra soha nincs jó időszak.

A gyermekek ugyanis folyamatos változásokon mennek keresztül, minden életkorban új kihívásokkal, új fejlődési szakaszokkal kell szembenézniük. Ilyen például a bölcsődéből óvodába való átállás, az iskolakezdés, a kortárscsoportba való beilleszkedés, a kisiskoláskori teljesítményorientáltság, a serdülőkori identitáskeresés, majd a felnőtt szerepek elsajátítása. Ezek a fejlődési szakaszok önmagukban is sok energiát és alkalmazkodókészséget igényelnek, és nem mindig mennek végbe bonyodalom nélkül. A válás pedig csak még jobban megterheli az egyébként is sok külső-belső átalakuláson keresztülmenő gyermeket/serdülőt, és komoly hatással lehet a fejlődésére.

A kapcsolattartás mindig sarkalatos pont a válást követően, ahol a szülők között feszülő indulatok a leginkább összecsapnak. Pedig a gyermeknek nagyon nagy szüksége lenne arra, hogy ez minél kevesebb feszültséggel, minél zökkenőmentesebben menjen végbe. Hiszen csak így tudja megélni azt, hogy nem vesztette el a különélő szülőt sem, a válás ellenére van stabilitás az életében és továbbra is számíthat mindkét szülőre, akik az ő érdekében képesek az együttműködésre.

Ezért szülőként bármilyen nehéz, fontos, hogy az alábbi szempontok szerint próbáljunk viszonyulni a helyzethez, kezelni a másik felet, a gyermeket, és a nehézségeket is.

Türelemmel, tisztelettel és nagyvonalúan álljunk hozzá a másik félhez:

Sokszor a szülők egymásról a legrosszabbat feltételezik. Egy betegség miatti kapcsolattartás halasztás mögé például hátsó szándékot, vagy valamilyen alantas indokot gondolnak. Bízzunk egymásban és legyünk rugalmasak a kapcsolattartások időpontjával, annak időtartamával kapcsolatban.

Kiszámíthatóság és rugalmasság

A gyermekek életében egyébként is nagyon fontos a kiszámíthatóság. De a válást követően, amikor annyi minden változik körülöttük, az erre való igényük tovább nőhet. Ezért fontos, hogy a kapcsolattartásban legyenek szabályok, de tudjunk ettől rugalmasan eltérni, ha a gyermek igényei ezt kívánják. Például ne idegenkedjünk attól, hogy a gyermek még egy nappal tovább maradhasson a különélő szülőnél, ha ezt szeretné. Vagy ha meccs vagy egy szülinapi meghívás miatt az egyik hétvége nem jó, tudjunk ezt is rugalmasan kezelni. Ugyanígy adjunk teret annak is, ha a másik szülőfél a mi hétvégénkre szervezett programot, például azért, mert az ottani nagymama akkor ünnepli a születésnapját.  

Kedvező kép fenntartása a másik szülőről

Szintén nagyon sok probléma adódik abból, hogy a szülők, akiknek adott esetben indulatai, sérelmei vannak egymás iránt, a gyermek előtt engednek utat a másik szülővel kapcsolatos negatív érzéseiknek. Ezt direkt vagy indirekt befolyásolásnak nevezzük, mellyel romboljuk a másik félről a gyermekben kialakult képet. Ez összezavarja a gyermeket, kiegyensúlyozatlanná teszi és hosszabb távon a másik szülőtől való elidegenedéshez vezet. De a folyamat másként is alakulhat. Tapasztalatait ütközteti a szülőtől hallott információkkal és könnyen arra a felismerésre jut, hogy félrevezetik és ekkor a befolyásoló szülőtől távolodik el érzelmileg.

Engedd, hogy a másik félnél is jól érezze magát!

Nagyon fontos, hogy ne faggassuk gyermekünket, amikor hazaér a kapcsolattartásról. Legyünk nyitottak az élményeire, de ne érezze úgy, hogy vallatjuk. Tartózkodjunk a másik félre vagy az ott történtekre való megjegyzésektől! Ne közvetítsük azt felé, hogy nagyon magányosak, szomorúak és elveszettek voltunk nélküle.

Fontos a másik szülőféllel való kommunikáció

Ha a gyermek azt látja, hogy a szülei az ő érdekében képesek értelmesen beszélgetni és megvitatni a vele kapcsolatos aktuális dolgokat, hamarabb megnyugszik, és nem érzi úgy, hogy állást kell foglalnia a veszekedés során valamelyik szülő mellett. Ezzel egyébként elkerülhetjük azt is, hogy a gyermek, kihasználva a szülők közötti nehézkes kommunikációt, vagy éppen annak teljes hiányát, manipulálja őket, kijátssza őket egymás ellen.

El kell fogadnunk a gyermek aktuális érzéseit!

Nagyon sokszor megtörténik, hogy a gyermek nehezen indul el a kapcsolattartásra, vagy nehezen tér vissza ahhoz a szülőhöz, akivel él. Nagyon fontos, hogy a gyermek ilyenfajta viselkedéséhez türelemmel és megértéssel közelítsünk. Ne vetítsük ki indulatainkat és ne feltételezzük, hogy a másik szülő nem készítette fel a gyermeket a kapcsolattartásra vagy ellenünk neveli őt. A gyermek nem azért viselkedik így, mert nem szereti az egyik szülőt és nem akar hozzá menni. Csupán a másik szülőtől való elszakadást éli meg ennyire kínzóan.  

A kapcsolattartás után a gyermeknek időre van szüksége az átálláshoz.

Ahogy az előbb írtam, a gyermeket megviseli a szülőtől való elszakadás. Erre érzelmi vagy viselkedésbeli változással reagálhat. Sok szülő számol be arról, hogy a gyermeke a kapcsolattartás után kezelhetetlen, kiabál, sír, dühöng, agresszív magatartást tanúsít vele szemben. Adjunk neki időt és ezek a változások lecsillapodnak, ahogy a gyermek lelkileg is ’visszaérkezik’ hozzánk.