Képernyőfüggőség vagy digitális tudatosság?

A digitális felületek egyre inkább jelen vannak mindennapjainkban és egyre nagyobb teret követelnek életünkből, egyre több időt vesznek el tőlünk és más tevékenységektől. A képernyőfüggőség már közissmert fogalom. Ezen eszközökkel töltött idő negatív hatásairól nagyon sok szó esik, pedig azért vannak előnyei is annak, ha valaki jól tudja használni a képernyők adta lehetőségeket.

A digitális világ előnyei:

• alkalmat ad a tanulásra, ismeretszerzésre: Nagyon sok olyan alkalmazás van, melyek segítségével például nyelvet tanulhatunk, vagy amelyek a logikai gondolkodás, memória, számolási készség fejlesztését tűzik ki célul. Emellett gyakorlatilag bármilyen témában találhatunk cikkeket, videokat, melyek szélesítik ismereteinket. 
• alkotásra, kreativitásra ösztönöz: Nagyon sok olyan felülettel találkozhatunk, melyeken megoszthatjuk verseinket írásainkat, vagy éppen blogot vezethetünk.
• segíti a kapcsolatok kialakítását, fenntartását: Több olyan felület van, melyen megtalálhatjuk régi ismerőseinket, vagy ahol hozzánk hasonló érdeklődésű embereket találhatunk, vagy éppen távol élő rokonainkkal, barátainkkal tarthatjuk a kapcsolatot.
• kikapcsolódás: A digitális eszközök a különböző játékok, videok, filmek révén lehetőséget teremtenek a pihenésre.
• egészségmegőrzés: Több olyan alkalmazás van, melyek támogathatják a megfelelő étkezési, alvási szokások kialakítását, vagy testmozgásra serkenthetnek.

Negatív hatások

A nem megfelelően, nem tudatosan használt képernyőidő azonban számos potenciális negatív hatással járhat, melyekről manapság sok szó esik. A teljesség igénye nélkül ezek a következők:

• digitális túlterhelés, technostressz: A ránk áramló információk feldolgozása idegrendszerünknek folyamatos megterhelést jelent, ami miatt csökken a produktivitásunk, nő a stressz szintünk, romlik a memóriánk és elhal kreativitásunk.
• kapcsolati hatások: Kutatások szerint, ha egy telefon jelen van a beszélgetés során, ez önmagában is csökkenti a megjelenő empátia és kötődés szintjét. Az üzenetekben a kommunikáció jellege is átalakul, mivel az üzenetek nélkülözik a nonverbális jelzéseket, hiszen nem látom a másik fél arcát, nem hallom a hangját, nem tudok olvasni hanghordozásából, arckifejezésből. A hangulat jelzésére használt divatos emojik nem tudják mindezt helyettesíteni, ezért csökken az offline érzelemkifejezés formáival kapcsolatos érzékenység.
• érzelmi hatások: A nomofóbia kifejezés azt a szorongásos állapotot írja le, amikor nincs nálunk telefon, vagy külső tényezők (pl. a térerő hiánya) miatt nem vagyunk elérhetőek. Mivel a digitális világban minden azonnal, egy kattintással elérhető, romlik a késleltetési képességünk és nő impulzivitásunk. Ez a képernyőfüggőség.
• fizikai hatások: A gyerekszobában lévő digitális felületek és képernyők csökkentik az alvás mennyiségét és rontják az alvás minőségét. Amikor a képernyőt bámuljuk, közelre fókuszálunk, keveset pislogunk, ami szemszárazsággal, szemfáradással, irritációval járhat. A túl sok eszközhasználat a természetellenes fej- nyak és kartartás miatt megterhelést jelent a váz-és izomrendszernek.
•  kognitív hatások: a mélyebb feldolgozás helyett a felszínesebb feldolgozás kerül előtérbe, hiszen a ránk áramló információmennyiséggel nem tudnánk egyébként mit kezdeni.  
• túlhasználat: Akkor beszélünk túlhasználatról, ha gyakori, nehezen kontrollálható késztetést érzünk a használatra, a tervezettnél tovább használjuk az eszközt és bűntudatot érzünk emiatt.
• offline tevékenységek elhanyagolása: A digitális világ ’beszippant’ minket és már csak ott élünk. Elhanyagoljuk kapcsolatainkat, nem találkozunk barátainkkal (legfeljebb az online térben), nem olvasunk, nem kirándulunk vagy sportolunk, egyszóval kimaradnak életünkből azok a dolgok, melyek korábban örömet és kikapcsolódást jelentettek nekünk. 
• online zaklatás: az ún. cyber zaklatás azért rosszabb a korábbi, offline formánál, mert ez elől nehezebb elmenekülni. Korábban, ha a gyermek hazament az iskolából, a zaklató társak már nem tudtak nyomást gyakorolni rá. Most a digitális térben az áldozat bárhol és bármikor utolérhető, megtalálható. Míg korábban a zaklatás, megalázás kevesebb ember előtt zajlott, például néhány osztálytárs előtt az iskolában, most egy kattintással nagy nyilvánosság elé kerülhetnek a nemkívánatos tartalmak. A megosztott tartalmak ráadásul kitörölhetetlenül jelen vannak, azok bármikor újra olvashatóak, újra nézhetőek, emiatt a zaklatás időben is egyre jobban elhúzódik. 

A digitális felületek tehát számos lehetőséget és számos veszélyt rejtenek magukban. Szülőként az a feladatunk, hogy segítsünk ebben az útvesztőben úgy navigálni a gyermekünknek, hogy elkerülje a veszélyeket, de kihasználja a benne rejlő lehetőségeket.

Hogyan lehet ezt megcsinálni?

A digitális tudatosságra nevelésben kulcsszó a mentorálás. Ez azt jelenti, hogy felkészítjük gyermekünket a digitális eszközhasználattal együttjáró veszélyekre, másrészt megmutatjuk az ebben rejlő lehetőségeket. Meg kell tanítani nekik, hogy

• a digitális térben hogyan kommunikáljon,
• hogyan vigyázzon az adataira,
• hogyan kezelje az álhíreket,
•  hogyan ne legyen cyberbulling (netes zaklatás) elkövetője vagy áldozata.

Ehhez meg kell ismernünk és értenünk, hogy gyermekünk mivel tölti idejét a digitális térben. Ehhez pedig nyitottságra, érdeklődő beállítottságra van szükség. Mutassunk tehát érdeklődést azok iránt a filmek, játékok, videok, blogok, webhelyek iránt, melyekkel csemeténk foglalkozik. Ezután próbáljunk meg hozzá csatlakozni a digitális térben. Az együttes játék, filmezés, képszerkesztés, ismeretszerzés, programozás nekünk is szórakoztató lehet, de mindenképpen közös élményeket nyújt. 

A legfontosabb pedig a példa. Ha a gyermek azt látja, hogy mi is inkább nyomkodjuk a telefonunkat a családtagokkal való beszélgetés helyett, vagy apa keze reggelente már az ágyban, csukott szemmel is a TV távirányító felé matat, akkor tőle sem várhatunk mást. Tehát nagyon fontos a felelős eszközhasználat részünkről, ami modellként szolgál majd gyermekünknek. 

A szakemberek a következőket javasolják:

• 18 hónapnál fiatalabb gyermekek ne használjanak digitális eszközöket,
• a 18-24 hónapos gyermekek igényes tartalmakkal ismerkedjenek a szülő felügyelete mellett, aki segíti értelmezni a látottakat,
• 2-5 éves kor között napi egy óra legyen a képernyőidő,
• 5 éves kor után pedig alakítsunk ki következetes korlátokat a digitális médiumok idejére és típusára vonatkozóan.
• Fontos, hogy legyenek médiamentes napszakok (délutáni pihenő), események (vacsora) és helyszínek (hálószoba).

A digitális egészségpiramis a fogyasztandó tartalmak mennyiségét írja el.

• Kerülendő kategóriába tartozik a lefekvés előtti, étkezés közbeni képernyőhasználat és a háttérben bekapcsolt TV.
• Mérsékelten fogyasztandó tartalmak az interaktív ebook-ok, az életkornak megfelelő filmek és interaktív videojátékok,
• A bármikor fogyasztható kategóriába a családtagokkal, barátokkal való chat, hangoskönyvek, podcastek, különböző csoportokban való részvétel, kreativitásra ösztönző felületek tartoznak.   

Felhasznált irodalom:

• Dr. Szondi Máté: Képernyők, addiktív használat, digitális tudatosság
• Weinstein: Can you connect with me now? How the presence of mobile communication technology influences face-to-face conversation quality in.: Journal of Social and Personal Relationships, 30. 3. sz.