Leválás a serdülőkorban

A leválás a serdülőkorban egy fontos és természetes folyamat, amelynek során a fiatalok fokozatosan elválnak szüleiktől, és saját önállóságukat építik. Ez segít nekik független identitást kialakítani, felelősségteljesebb döntéseket hozni, és kifejezni egyéni szükségleteiket és vágyaikat. A szülők támogatása ebben az időszakban elengedhetetlen, mivel segíti a serdülőket a biztonságos környezetben való felnőtté válásban és a személyes növekedésben.

A gyermeket a születése pillanatától fogva különféle társas hatások alakítják. Ezek közül legfontosabb a család, mert ez a legelső és végig a legjelentősebb közösség az életünkben. A család bennünket, érzéseinket, kapcsolatainkat, szokásrendszerünket, viselkedésünket, tehát személyiségünket, életünket formálja.

A család egészsége a felnövekvő gyermek lelki egészségének legfontosabb tényezője. Egy stabil és biztonságot nyújtó család az élet stresszhelyzeteivel szemben olyan fokú védettséget ad, amire semmi más közeg nem képes.

A növekedéssel a család mellett egyre többféle környezeti hatás éri a gyermeket. A kapcsolati mezők tágulnak, a gyermek bölcsődébe, óvodába megy és kb. hat éves kor körül bekövetkezik az átpártolás. Ez a kapcsolatok fejlődésében fordulatot jelent, mert innentől kezdve már nem a család, hanem a kortársak állnak az érdeklődés középpontjában. Ennek folytatása és kiteljesedése, egyben a felnőtté válás folyamatának bevezető történéssorozata a serdülőkori identitáskeresés időszaka.

Mi az identitás?

Identitás az önmagunkról kialakult képzetek összessége, melybe beletartozik a testünkről, külső-belső tulajdonságainkról, értékrendszerünkről, cselekvéseinkről, azok okairól alkotott tudásunk. Magunkat olyannak látjuk, ahogyan minket mások minősítenek, amilyen visszajelzéseket kapunk önmagunkról.

Az identitáskeresés időszakában többféle csoporthoz csatlakozhatnak a serdülők, többféle szerepet kipróbálhatnak, míg eljutnak ahhoz, amellyel a leginkább azonosulni tudnak, mely leginkább kifejezi őket. A serdülőkor másik nagy feladata az identitáskeresés mellett a szülőkről történő érzelmi és fizikai leválás. A serdülő keresi helyét a világban és ennek a folyamatnak a része a szülőkkel való kapcsolat átminősítése, a szülőkkel való egyenrangú viszony kialakítása.

Sokszor megtörténik azonban, hogy a szülőről való leválás a serdülőkorban nehéz és fájdalmas folyamatnak érződik mind a gyermek, mind a szülő számára. Ilyenkor előfordulhat, hogy a szülő tudattalanul is ragaszkodik a szülői szerephez, a gyermek pedig ’szót fogad’, nem válik le és nem kezdi a saját életét élni. Ennek következménye a felnőtt életvitel kialakulásának késése, elmaradása, valamint a jól működő partnerkapcsolat hiánya. Ennek hátterében a szülő részéről tudattalanul a magány elkerülése áll, míg a felnőtt korú gyermek részéről a megfelelni akarás, a ’jó gyerek’ szerepének fenntartása.

A családi szerkezet megváltozása mindkét oldalon szorongással jár.

A szülőnek el kell engednie gyermekét és ezzel együtt a gyermekneveléssel járó napi teendőket. Máshogy kell ezentúl szerveznie idejét, új elfoglaltságokat kell keresnie, mellyel kitölti napjait és érzelmileg feltöltődik. A gyermeknek pedig bátorságot kell gyűjtenie ahhoz, hogy ott tudja hagyni a biztonságos fészket és megkezdje önálló életét. Ha a szülő nem képes arra, hogy ezt elfogadja és a ’fészekhagyás’ támogatása helyett magához köti gyermekét, annak hosszabb távon mindketten kárát látják. A fiatal felnőtt vagy elfogadja továbbra is a gyermekszerepet, vagy a ’megkötés’ elleni tiltakozása olyan szinten terheli meg a szülő-gyermek kapcsolatot, mely annak romlásához, szélsőséges esetben a szülő-gyermek kapcsolat teljes megszakadásához, a szülők elutasításához vezet.

A leválás a serdülőkorban nem mindig könnyű folyamat, és számos nehézséggel járhat mind a serdülők, mind pedig a szülők számára. A serdülők számára az új önállósággal járó felelősség és döntéshozatal gyakran ijesztő lehet. A szülők pedig gyakran küzdenek azzal a nehézséggel, hogy elengedjék és megadják a szabadságot a gyermeküknek, miközben aggódnak a biztonság és a jó döntéshozatal miatt. Ez a folyamat az érzelmi kötődés megszakadását is jelenti, ami szomorúságot és szorongást okozhat mindkét fél számára. Fontos, hogy a szülők türelmesek legyenek, megértsék a serdülők szükségét a függetlenségre, és támogassák őket a leválás folyamatában, miközben továbbra is jelen vannak, mint megbízható támaszok és iránymutatók a serdülők számára.

Ezért, ha szeretnénk, hogy kamasz gyermekünkből lelkileg egészséges, kezdeményező, a nehézségekre kihívásként tekintő, érett partnerkapcsolatokkal rendelkező és a szülei felé bizalommal forduló, magabiztos felnőtt legyen, támogassuk a leválás, önállósodás folyamatát.

(folyt. köv.)

Felhasznált irodalom:

Dr. Tar Annamária – Intim szféra

Dr. Bagdy Emőke – Családi szocializáció és személyiségzavarok