Miért jó, ha koszos a gyerek?

Sok szülő egyik rémálma a koszos gyerek. A legtöbben elborzadva nézik az óvodából, játszótérről megérkező csemetéjüket, aki egy aktív tavaszi, vagy koranyári napot követően a feje búbjától a kislábujja hegyéig piszkos. A nadrágjából, szandáljából, zoknijából ömlik a homok, zsebei tele vannak kincsekkel (kisebb botok, kavicsok, bodobács vagy más érdekes bogár), hajában falevelek és pókháló, fenekén fűnyomok, kezein és ruháin az óvodai ’étlap’, vagy a hazafelé elfogyasztott fagylalt színei.

Nehéz ezt gondos szülőként szó nélkül hagyni. Az embernek óhatatlanul csak az újabb nagy adag mosnivaló, a különféle folttisztítók használatával eltöltött idő, teregetés, vasalás, porszívózás jut az eszébe. Mennyivel jobb lenne, ha itthon maradt volna, csendben megülve szobájában, halkan kirakózva! Vagy mégsem?

Nos, akármennyi többlet terhet ró ránk a ’gyermeki koszolással’ együtt járó takarítás, érdemes hagyni, hogy kicsikéink szabadon ismerkedhessenek a világgal. Számukra fontos, hogy találkozzanak az abban található anyagokkal, tapintsanak, érezzenek, tapasztaljanak! Az érintés ugyanis segít abban, hogy megtanulják a különböző anyagok textúráját, formáját, állagát. De az eltérő anyagokkal történő foglalkozás során fejlődik kézügyességük, finommotorikájuk is, valamint ’egy kis kosz’ immunrendszerük erősödéséhez is hozzájárul.

   
1. Tapintás útján gyorsabb és hatékonyabb a tanulás

A látás és a hallás mellett a tapintás, ízlelés, szagolgatás, a megismerésre váró anyag nyomkodása, letapogatása, dobálása útján rengeteg ismeretet szerez a kisgyermek. Fontos, hogy egy adott tárgyat vagy anyagot minél több modalitásban megtapasztaljon, tudása ezáltal sokrétűbb és szilárdabb lesz. Hogyan tudna például különbséget tenni a tej és egy fehér ragasztó között, ha nem szagolja meg, vagy nem nyúl bele?  

2. A kosztól erősödik az immunrendszer

A koszos gyerek talán látványra szörnyű, de a kosz igenis fontos szerepet játszik az egészségük kialakításában. Azokban a családokban, ahol kézzel mosogatnak, 40%-kal ritkábban fordul elő allergiás megbetegedés a gyerekek között, mint azoknál, akiknél mosogatógépet használnak. A kézzel mosott edényeken ugyanis több baktérium marad, mint gépi mosogatás után. Tehát azok a gyermekek, akik több baktériumnak vannak kitéve, ellenállóbbak lesznek, mint azok, akik szülei a sok takarítással és fertőtlenítéssel túlzottan tisztán tartják a környezetet.

3. Fejlődik kézügyességük

A legtöbb alkotó tevékenység kosszal jár. A gyurmázás, festés, ragasztás, agyagozás, szerelés, barkácsolás, homokvárak építése, mézeskalács díszítés mind kosszal jár. Mégis, olyan cselekvés, melynek során fejlődik a kicsik finommotoros készsége, alakul szépérzékük, kreativitásuk, arányérzékük. Az alkotást követő dicsérő szavaknak köszönhetően növekszik önértékelésük. 

4. Növekszik önbizalmuk, önállóságuk és örömérzetük

A koszos gyerek sokszor boldog gyerek. Legalábbis boldogabb, mint a tiszta. Ha túlzottan korlátozzuk a gyermeket, mert a koszos ruhákat elkerülendő inkább preferáljuk az otthon ülést a sarazás, mászókázás, homokozás, fára mászás, hintázás, szaladgálás helyett, azzal meggátoljuk, hogy kísérletezzen, szabadon kipróbálja magát. Így elsorvad kezdeményezőkészsége, csökken önbizalma. Hagyni kell, hogy szabadon csússzon, másszon, essen, vetődjön! Ezáltal nem csak a fenti készségek, de izomzata és egyensúlyérzéke is megfelelő ingerlést kap.   

5. A túlzott óvatosság és ’koszfóbia’ több pszichés problémát is okozhat

A gyermek szeretne megfelelni a szülőnek, szeretne ’jól’ viselkedni. Egy olyan család, ahol a tiszta ruha és a tiszta, rendezett lakás mindenek előtt való, sok szorongás forrása lehet a gyermekeknél, akik minden igyekeztük ellenére már megint elestek, fűfoltot szereztek, vagy pörkölttel leették magukat. A gyermek a szülő túlzott tisztaságszeretetére követendő mintaként is tekinthet, melyet tovább fokozva magában, kényszeressé is válhat (kényszeres kézmosás, tisztálkodás, rendezgetés stb.). Emellett kapcsolat van a kisgyermekkorban gyakran előforduló obstipatio (székrekedés), a szobatisztaság elérését követően hosszú ideig pelusba székelő gyermek viselkedése és a szülők túlzott tisztaságra törekvése között.

A túlzott óvatosság pedig azt közvetíti a gyermek felé, hogy a világ tele van veszélyekkel (leesés, megfertőződés, megbotlás stb.). Ezért az overprotective (túlféltő) nevelési attitűddel rendelkező szülők gyermekei egy idő után nem mernek már kezdeményezni, nem akarnak új dolgokat felfedezni, megismerni. Félénkké válnak, akik az új helyzetekre erőteljes szorongással, visszahúzódással reagálnak.